Higiénia, te őskori!

Azt nem mondhatnánk, hogy az ősember felismerte a higiénia fontosságát, hiszen erre utaló bizonyítékok sem írástörténetileg (lásd barlangrajzok), sem tárgyi emlékek formájában (megkövesedett… ez-az) nem maradtak fenn.

Minden kornak megvan a maga higiéniai története – nem állíthatnánk, hogy a szennyvízkezelés olyan roppant nagy karriert futott be, mint például az űrkutatás vagy a hadiipar…

Vannak vízválasztók, mint az a felismerés, hogy bizony nem okos dolog a bili tartalmát és egyéb hulladékot, mindenféle mocskot az utcára önteni, mert aztán jönnek a patkányok a bolháikkal, velük meg a pestit, a kolera és miegyéb…

Egyiptom, Kína, Római Birodalom – szennyvízcsatorna a javából!

Mindhárom állam hatalmas csatornahálózatot épített ki, elsősorban belvízmentesítésére, öntözésre, vízellátásra, hajózásra, és bizony szennyvízelvezetésre használva.

Akit behatóbban érdekel a téma, olvashat az ókori római csatornatörténetről itt.

Időszámításunk előtt: a szennyvíz kezelve legyen!

Léteznek ősi törvények, melyek elvárják, hogy a szennyvíz kezelve legyen, még ha olyan egyszerűen is, hogy elássuk, betemetjük – bár ez csak a katonai táborokat instruálja, de nem ez a fontos. Ez az egyik első iránymutatás Mózes ötödik könyvéből való (a katolikus vallás ezt Második Törvénykönyvnek, Deuteronomiumnak nevezi). Kimondja, hogy a tábor szentsége érdekében a mocskot előre elkészített lyukakba kell helyezni majd betemetni. Szó sem volt arról, hogy a széklet, vizelet fertőző, remek melegágya vírusoknak, baktériumoknak – hol volt még a bakteriológia, virológia! –, de ez lényegtelen.

Az a szennyes középkor…

Középkor… horror… Dögvész (pestis), kolera, háborúk, egyéb járványok… Az európai lakosság jelentős része odaveszett. A probléma nem csak a hosszan tartó háborúk közvetlen és ezek közvetett következményei, hanem a minősíthetetlen higiéniai viszonyok, és a döbbenetes emberi hanyagság voltak.

Az angol királyi bíróság rendeletben volt kénytelen kihirdetni, hogy ugyan, ne üríts már oda, ahol éppen rád érik, és a mindennapi élet folyik!

Ezzel szemben bizarr etikett könyvek is születtek, melyben arra intenek, hogy nem illik bámulni, amikor embertársunk… könnyít magán. Felfoghatatlan, hogy ennyire nem törődtek se a higiéniával, sem az intimitással…

Derítő az étkező alatt – jöhet a csokis szuflé?

Volt bizony, derítő az étkező alatt! 1183-ban be is szakadt a fapadló, és hajszál híja volt, hogy nem fulladt bele a római császár. Nem mindenki került ki élve… Szar ügy.

Richard the Raker 1326-ban viszont belefulladt a mocsokba… És még ki tudja hányan.

A szennyvízkezelés feladata mindig nagy súllyal nyomott a latban, bármely korról, nációról beszélünk. Mint duguláselhárító szakember naponta látom, mekkora probléma a dugulás, főleg a vécédugulás. Mert ugye, ha ránk érik, mit kezdjünk a széklettel, vizelettel.

Budapesten nem, de kisebb településeken, falvakban, ahol még nem dőlt össze a pottyantós (itt és itt meg emitt duguláselhárítás közben csodálkoztunk rá egy-egy budira), vagy jószomszédi viszony dívik, ideig-óráig meg lehet oldani a helyzetet, de aztán minden dugulás tarthatatlanná válik – meg kell szüntetni. Mert fontos a higiénia, az egészség.

A téma nincs kimerítve, két duguláselhárítás közt folytatom majd.