Leleményes londoniak – zsírgócból ott biodízel lesz!

Minél nagyobb a zsírtömeg, annál több liter biodízel lesz belőle!

Így gondolkodtak 2017 őszén a Thames Water vállalat szakemberei, amikor Kelet-Londonban Whitechapel utcái alatt felfedezték a csatornába betorlódott kapitális méretű zsír-hulladékrudat. Persze a biodízel bulihoz kellett némi fejtörés, brain-storming…

Nagy szerencséjük volt a városlakóknak az éppen esedékes rutinvizsgálattal. Enélkül a város utcáit hamarosan hömpölygő szennyáradat vette volna uralma alá, ugyanis a zsírhatalmasság addigra teljesen blokkolta volna a szennyvízcsatornát.

A 130 tonnás, pelenka, betét, tampon, törlőkendő, fültisztító pálcika, papírtermékek, egyéb csatornahulladék, zsíros, olajos anyagok kavalkádja olyannyira összekovácsolódott, hogy a csatornatisztítókból, duguláselhárítóknak álló team hetekig dolgozott a szétbontásán.

Magasnyomású tömlők hada, lapát, ásó kellett ahhoz, hogy a 250 méter hosszú szörnyet darabjaira szedjék. 2013-ban már rágyakorolhattak a feladatra, bár az akkori zsírkolosszus csak jelenthetett a tavalyinak – annak ugyanis a tizede volt.

A londoniak találékonyak, nem csak a csatornaszörnyeket illetően

Sőt! Úgy tűnik, nagyon szeretnek borzongani, és szörnyetegeikre anyagi forrásként is tekintenek. Például itt van Hasfelmetsző Jack és az ő múzeuma…

A Nagy Zsírmamut egy darabja is helyet kap egy londoni múzeumba, bár ezt csak helyeselni lehet – legyen csak intő példa a nézőknek, mi lesz abból, ha úgy gondolkodunk: „csak egy betét, mi ez annak a tágas szennyvízcsatornának?”

London alatt a csatorna – „végtelen történet”

A London alatt húzódó kanálisrendszer egyébként valóban tekintélyes méretű. 1770 kilométernyi szennyvízelvezető kanyarog az utcák alatt, ebből 132 kilométernyi csak a gyűjtőcsatorna. A nyolcmilliós lélekszámú világváros szennyvízcsatorna-hálózatában ez a csatornarendszerben a főnök, nem csak a hosszúságát, hanem a járatok méretét illetően is. A szakemberek vígan elférnek benne, nem kell meggörnyedni.

Ráadásul több legyet ütnek egy csapásra, hiszen távközlési kábeleket is futtatnak a falán.

London a téglával falazott labirintusrendszert a mérnök Joseph Bazalgette lángelméjének köszönheti.

Mi lett a sorsa a Zsírbajnoknak?

A többheti munkát követően a zsíros és olajos alapú szennyeződést tartályokban a feldolgozóüzembe szállították, úgy vélték, akár tízezer liter bio-üzemanyag is kinyerhető.

A „maradékanyagot” a szeméttelepek fogadták be.

Ha az ötlet beválik, a következő zsírgócra is ez a sors vár. A városvezetés a csatornatisztító, duguláselhárító szakemberek is nagyon remélik, hogy köszönhetően a hulladékkezeléssel kapcsolatos felvilágosító sorozatnak a lakosság meggyőzhető arról, hogy a kanálisba csak olyan anyagnak szabad kerülni, mely odavaló.