Utazás a szennyvízrendszerben - 1. rész

Ki gondolja azt, hogy a XXI. században a szennyvízzel könnyű elbánni? Abban a korszakban, amikor lassan már az időutazás is hihetővé válik… Ha úgy véli, mit nekünk ez a feladat, téved! Meglehet, előbb utazunk vissza a jövőbe, minthogy a szennyvizet sitty-sutty elintézzük.

Sajnos ez az egyetlen dolog, amin még maga Chuck Norris is erősen töri a fejét… Bízzunk benne! Addig azonban kénytelenek vagyunk mi magunk ellátni a szennyvíz baját.

A szennyvíz zöme, bármilyen képtelenségnek tűnik, manapság is az úgynevezett befogadó vízbe végzi. Ezek a befogadó vizek jobbára folyók és tengerek. Persze, előtte átmegy sok tisztítási folyamaton, attól függően, mennyire mocskoltuk el.

Bizony, mi is aktív közreműködői vagyunk a szennyvíz keletkezésének. Csapjunk a lovak, illetve a szennyvíz közé! De csak óvatosan…

Szépen haladunk… egy darabig

Reggel elvégezzük kisebb és nagyobb dolgainkat, lehúzzuk a WC-t, megmosakodunk, tusolunk, fogat mosunk, tea, kávé, hogy csak „vizes” tevékenységeinket említsem. Mindeközben miért járna az eszünk a duguláselhárításon, szennyvízen, eltömődéseken, WOMA-n, csőgörényen, kamerás csővizsgálaton és egyéb házi praktikákon, hogy az esetleges dugulást megszüntessük?! Ugyan… Badarság! Velünk? Nálunk? Soha!

Lassan ötről a hatra, majd a hétre is eljutunk. Kipihentek vagyunk, süt a nap, csicseregnek a madarak, a frissen őrölt kávé illata belengi a lakást, minden heppi, idilli és rózsaszín. Dugulás kialakulása? Eltömődés? Dugulás megszüntetése? Csupa irreleváns fogalom! Legalábbis ekkor még…

Indulás előtt még egyszer kiengedjük a kávé vízhajtása miatti felesleget a slóba, kínos lenne a dugóban (vagy buszon, kerékpáron, metróban, vagy akár gyalog) araszolva, ha ránk törne a szükség. (Kezd alakulni a történet, erősen gyanakodhatunk, hogy váratlan fordulat, akarom mondani dugulás fog beékelődni a sorok, vagy más közé.)

Lehúzzuk a WC-t, és BUMMM!

Már nyakunkon, illetve bokánknál fröcsög a „fekete víz”! Gyorsan kapunk egy sokkot, két infarktust, kiáltunk, jó hangosan (akkor is, ha egyedül vagyunk), emlegetjük Istent, azt a bizonyos „rongyos” életet, és hálásak lehetünk, ha a stressz nem hajt meg bennünket…

Igyekszünk gátat vetni a dugulás miatt visszafolyt úgynevezett fekete (szenny)víz útjának (mégsem úszhat a nappaliig a szenny!), és minél gyorsabban sterilizálni a csatornaproduktum levétől szennyes végtagjainkat.

Ekkor kapjuk a következő sokkot és infarktust: A „szürke víz” is visszafolyik!

Az ég beborul, varjak váltják fel az előző kórust, a kávéillatot valami egészen más irtja ki és a rózsaszín is elbarnul…

A felismerés mennykőként csap belénk: főnököt felhívni, csúszik a meló, első most a duguláselhárító!

Tudatosul, hogy a szennyvízcső eldugult

Rekonstruáljuk a cselekményt, mi történhetett a csőben, csatornában, hogyan alakult ki az eltömődés? Bizonyára eleve voltak „úttorlaszok”, felrakódások. Aztán balról is jött valami, jobbról is érkezett, közben volt egy-két elakadás, a „dolgok” feltorlódtak, aztán „beálltak” – teljes dugó… Ééés, megindult az áradat… visszafelé! Ilyenkor az a leggyorsabb, leghatékonyabb, legegyszerűbb, ha hívjuk a szennyvízi rendészetet, azaz a duguláselhárítást!

És igen, mire lemegy a nap (de remélhetőleg annál sokkal előbb!), már kenjük-vágjuk a kanális kontra eldugulás témát: duguláselhárító szakember, Szi-ti, csőgörény, magasnyomás (az erekben legalábbis biztosan), nyomvonalvizsgálat, pumpa, kamerás csővizsgálat, stb. stb. stb.

Borzasztóan kellemetlen, amikor az otthonunkban, munkahelyünkön dugulás következik be. Az ember bele sem gondol, milyen jó, amikor nincs semmi elakadva a szennyvízcsövekben: természetesnek vesszük, hogy elfolyik, lefolyik.

Víz nélkül nincs élet!

Mindennapos vizhasználatunk zömében vízpocsékolással jár. Nem mondom, hogy gondoljanak meg minden kézmosást, de sok csepp sokra megy!

Viszont… hogy őszinte legyek, nem kevés duguláselhárításra azért kellett kivonulnunk, mert túlságosan spóroltak a vízzel és a szmötyi beállt a csőben… Szerintem az ésszerű víztakarékosság a legfontosabb.

Minél több az egy főre eső szennyvíztermelésünk, minél több vegyszert használunk, annál több ártalomnak, tehernek tesszük ki a környezetet! Minél nagyobb a keletkezett szennyvíz mennyisége, minél több vegyszer oldódott fel benne, annál nehezebb feladattal kell megbirkóznia a szennyvíztisztító-telepeknek, majd a befogadó víznek! Márpedig minden öntisztulásnak van határa.

Minden, tevékenységünk mely módosítja a víz biológiai, kémiai és fizikai jellemzőit, vízszennyezésnek minősül! Nem csak otthon kell felelősen gazdálkodnunk a vízzel. Lakásunk négy falán kívül is van víz, ami előbb-utóbb a mi poharunkba csorog.

Gazdasági élet a trutyi tekintetében

Bizony, van mezőgazdaság, ipar és olyan szolgáltatások, ahol mérgekkel, vegyi, fertőző, sugárzó anyagok tonnájával kell megküzdeni a szennyvíztisztító telepeknek. Senki nem állítja, hogy az ipar és mezőgazdaság mellőzhető, dehogy! De egyéni és társadalmi szinten is működnie kell (kellene) a felelős gondolkodásnak, működésnek.

Mi, a dugulások megszüntetésének szakemberei, kollégáimmal együtt azon vagyunk, hogy egy-egy dugulás elhárítása közben felvilágosítással is szolgáljunk. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy annak következménye van, ha ezt-azt a lefolyóba engedünk.

De miért is dugulhattunk be? És hova csorog a szennyvíz, amikor nem visszafelé? Mi lesz a sorsa?

Tartson velem a következő részben is!